Kubik Anna különleges ruhában vette át a Nemzet Művésze kitüntetést
A Szent Lipót-templom 270. évfordulója alkalmából különleges esttel készült a plébánia: zenés-fényjátékos történetet hallhattak, láthattak a templom múltjáról, amelyet Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész mesélt el Filep Xavér orgonaművész játékával kísérve. A művésznővel a meséről, az inspirációról és mindennapjairól beszélgettünk.
– Hogyan született meg ez a zenés történet?
– Xavér ötlete volt, hogy orgonaszóval kísérve meséljük el a templom történetét egészen a pestisjárvány idején épült kis kápolnától kezdve napjainkig. Kitalálta, hogy miközben én beszélek, ő hangulatokat fest alá zenével, sőt Bach 1700-as évek első felében írt műve, a d-moll toccata és fúga is elhangozzék. Nagyon kedves ötletnek tartottam, így örömmel vállaltam a felkérést. A Szent Lipót-templomot is szeretem, valahogy mindig Ősire emlékeztet, a szülőfalum templomára. Van benne valami otthonos. Már nem itt lakom, de ha Pesten vagyok, szívesen járok vissza ide misére Gáspár atya (Ailer Gáspár – a szerk.) humoros, élettel teli prédikációit hallgatni.
– Nemrég a legmagasabb magyar művészeti elismerésben részesült: a Nemzet Művészének választották. A díjátadón azonban nemcsak a személye, de különleges ruhája is nagy figyelmet kapott.
– Sokaknak feltűnt, hogy színes ruhában mentem a díjátadóra. Melegséget vittem az ünnepre – mondták többen. Jó érzés volt, hogy mindenki dicsérte ezt a tisztán természetes anyagból készült, kézzel szőtt ruhát, Galánfiné Schmidt Teréz alkotását. Senkinek nincs ilyen egyedi színű, Árpád-kori motívumokkal készült ruhadarabja. Nagyon tetszik, szeretem viselni.
– Játszik a Bűvös székben, alig másfél hónapja mutatták be a Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című darabot, de máris a következő premierre készül. A vers is változatlanul helyet kap az életében?
– Nagy sikerrel vagyunk túl a Fedák-ügy ötödik előadásán a Magyar Színházban, decembertől pedig Eperjes Károly rendezésében az Indul a bakterház című darabot is próbálom. Februárban lesz a bemutató, így a két ünnep között sincs pihenőm. A versmondás most kicsit háttérbe szorul, mert ahhoz más lelkiállapot kell. A napokban azonban a győri Kazinczy gimnáziumban jártam, ahol a diákokkal versekről, irodalomról beszélgettünk. Ott a kétszáz diáknak elmondtam József Attila egyik utolsó versét és Gyurkovics Tibor humoros Honderű című költeményét. Adventkor több helyre is megyek a versekkel, és a versünnepeken rendszeresen zsűrizek, ahogy legutóbb az Operettszínházban a Versünnep Fesztiválon is.
Tamás Angéla (Városházi Híradó)
